Ronnie and Megs

Mi ez!?

Totális őrület, s önmarcangoló rémület! :D

Nem is értem, miket írtam össze itt korábban. Nagyon okos és tudálékos akartam lenni, valamint roppant érthetetlen. Remek! Mennyire büszke lehetek magamra.

Mit csinálok? Vég nélküli panaszáradatot zúdítok. Pompás!

Annyi bajom van, hogy ki sem látszom belőle! Na, nem megmondtam? :D

Fare thee well, keepers of the purse!

Elképesztő, hogy mindenki, aki magasan áll a vonzódási listámon elutazik vagy Pakisztánba, vagy dél-afrika északi terülteire. Jó, sokan Bolíviát választják, de ez most nem fontos. Egyik korábbi döntésem - ami amúgy egy merev és igencsak meggondolatlan, csökönyös, mindentfeladokcsakhogynehogytúlkellemetlenlegynnekem elhatározás volt - bizony rendesen kihat a mostani életemre. Bizony, ezen az úton járok most. Ha korábban szenvedek akkor most feltehetően vidámabbak, kedvezőbbek és lágyabbak lennének a történések; persze, hogy korábban választottam a monoton de legalább nem megerőltető lehetőséget, most kell elszenvednem annak átkait. Azaz, szenvedés mindenképpen van. A fejlődés miatt. Igen. Biztos jó, csak ha nem érzem mindezt igazából soha, akkor semmi értelmét nem látom. Ezért is van az, hogy a folyamatos testetöltések bűvkörében ringatódzom, hiszen ha nem ismerném ezt az elméletet avagy ősi tanítást, akkor teljesen értelmetelennek és kilátástalannak fognám fel ezt a céltalan oszcillálást rossz és még rosszabb közt. A csüggedtséget semmi sem kárpótolná. Na nem mintha bármi kárpótlást látnék bármikor. Nem. De hinni abban, hogy ennek valami pozitív hozadéka lesz majdan, kitartásra buzdít. Nem csupán földi értelemben, hanem azon túlmutatóan legfőképp. Mióta forgok vajh, mióta születek le újra és újra, többszörösen megsemmisülve - alacsonyabbról felkapaszkodva mint ahonnan korábban elkezdtem -, csak hogy még lejjebb csússzak és ugyanazaokat a hibákat újra elkövessem és kikerüljem a megoldandókat? Nem gondolom, hogy most nagyon sokat fejlődnék. Valami van, de én magam is tudom, hogy ez, a mostani állapotban napsütésben való homokozás ahhoz képest amit most - azonnal és itt - csinálnom kellene. Mondják néhányan, hogy olyan jól csinálom. Persze, úgy tűnhet, de tudom, hogy embertpróbáló megfeszítettségre lenne szükségem, hogy - ha más nem - legalább onnan kezdjem ahol legutóbb abbahagytam.

Righty Ho!

Ezt mindeki tudja. Azaz többen is. Ameddig nincsen meg addig nagyon vágyodom rá. Az kell: csak a küzdelem - az izgalom, a különös, bizonytalan, felemelő szenvedés. Jó vagy rossz? Jó is rossz is. De addig jó. Ha már láthatólag, vagy persze akár csak vélhetőleg megvan, akkor már nem ugyanazzal a minőséggel fogalkozom. Már valami más az.
Fontos hozzátenni, hogy mindezek csupán a valamire való vágyódás hozadékai. Nagy kíváncsisággal tölt el, hogy ha a vágyódás egy ideális tárgyáról volna szó, akkor is hasonlóképpen éreznék-e. Valószínűleg nem. Sőt, bizonyosan nem. Már csak mások példájából kiindulva sem. Meg a sajátomból is; bár az idő is fontos tényező. Addig, viszont, ameddig csak pszeudo-vágykielégítésről van szó, feltehetően hasonlóképpen fognak a dolgok alakulni.
Őszintétlenség, implicite explicitálva. Tudja ezt mindenki aki belefolyik. Érezzük is, pontosan látjuk, senkinek sem megfelelő maximálisan, mégis csak csináljuk. Feleslegesen? Tán sose derül ki.

Gah!

Komolyan utálom azt, hogy alig tudok valamit akármiről. Bátorság hiány? Feltétlenül. Tapasztalat hiány? Mindenképp. A bátorság pedig a tapasztalatból fakad. Ha nem, akkor az hamis, haszontalan, jelentéktelen, vakmerő bátorság - álbátorság. És nem vezet semmiféle jóhoz. Tapasztalathoz bár igen, de azon tapasztalat nem fogja a bátorságot növelni, miközben a célja éppen hogy az volt.
Nem is: Önbizalom hiány. Legyél már magabiztosabb, na! A gondolat adott, megvan. Ha a már létező gondolaton gondolkodom akkor annak két következménye lehet: vagy soha sem válik az cselekvéssé, vagy, habár azzá válik, elkorcsosult csonkként fog megnyilvánulni, nem az eredeti lesz. Rosszabb is lehet a helyzet. A gondolat eleve nonszensz, de a lépcsőkön azért végigmegy - torzul, túlforr, kibuggyan, kivehetetlen masszaként manifesztálódik. Eredmény: önbizalom csökkenés. Átmeneti önbizalom vesztés. Kétségbeesés, évődés, visszaesés, visszafejlődés. Magát a hozzáállást, a módszert kell megváltoztatni. Gyökeresen. Az egyik lehetőség a magabiztos cselekvés.